3 fejezet

Nagyon- nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem, de nem volt kedvemn írni.
De egyszer csak(kb. 20 perce) véletlenül megnyitittam az elkezdett 3. fejezetet és örömmel jelentem, hogy 22 perc alatt sikerült befejeznem:Đ Most büszke vagyok magamra.xD
De nem valami sok időm volt rá ezért csak kicsivel több min 2 oldal lett.
Mostanában kb. iylen hosszúságú fejikre lehet számítani és akkor egy héten 2-3x lesz friss.
Na jó olvasgatást!
És bocsii a függővégért.:D
Puszii Gréé<3

KÖV FEJEZET CSAK ABBAN AZ ESTBEN HA MIN. 10 KOMIT KAPOK.:D

3. fejezet

Épp a kosárlabdával és a szalagokkal a kezemben jöttem ki a szertárból, mikor meginogtam. Össze-vissza dőltem- mint egy részeg- és próbáltam vissza nyerni egyensúlyom.
Ekkor Alice szökkent mellém és megtartott.
- Köszi- és küldtem felé egy hálás mosolyt.
- Ugyan, bármikor.- vigyorgott vissza.
- Na siessünk, mert Mr. Putt idegesnek tűnik.- mondtam, de vigyoromat csak nehézkesen sikerült elrejtenem.

Épp elindultunk, mikor megbotlottam a saját lábaimban. Tipikus Selena. Gondoltam magamban, miközben vártam, hogy arcom összetalálkozzon a padlóval.
Magamban imádkoztam, hogy ne essek el. Ne essek el. Ne essek el. Végig ezt hajtogattam magamban. Erősen koncentráltam, de ezek szerint nincs hozzá elég akaraterőm.
Érzetem valamit, de nem foglalkoztam vele.
Vagy mégis kellett volna?


- Sel! Sel! Mit csináltál?- kérdezte kitágult pupillákkal. Arca értetlenséget tükrözött.
- Miért? Mi történt?- kérdeztem, hiszem valóban nem tudtam, hogy mi ez a rémült arckifejezés.
- A-a talaj fe-felett feküdtél és egyszer csak felemelkedtél. Hogy csináltád?- kérdezte összezavarodva.
- Ööö… fogalmam sincs.- dadogtam.
- Látta még valaki rajtad kívül?- kérdeztem reménykedve.
Erre csak egy fejrázás volt a válasz. Én pedig megnyugodtam

-Mr. Putt! Itt vannak a tanszerek.
-Köszönöm Selena.- mondta.
-Uhm…szívesen.- mondtam zavartan.
- Jól érzed magad?
- ööö…- most kell lecsapnom a lehetőségre- nem igazán.- mondtam és próbáltam még jobban lesápadni.
- Rendben, akkor ülj le a kispadra. Ne állj be most játszani.- mondta egyre kedvesebben.

Oké én már nem értek semmit. Mióta szokott ő kedves lenni? De ez most feleannyira sem izgat, mint, hogy ugyanaz történt velem, mint reggel a lépcsőn. Vagy a szemszín változás. Vagy az, hogy egyre fehérebb a bőröm. Míg ezen gondolkodtam vége lett a tesi órának.

A nap további része eseménytelenül telt. Az irodalom, fizika és matematika órák gyorsan elteltek. Ha valaki megkérdezné, hogy mit vettünk, akkor egy mondtatot nem tudnék visszamondani.

Épp az ebédlőbe igyekeztem, mikor valami elállta az utam.
-Szia Selena.- köszönt Mr. Putt. Na én ezt már komolyan nem értem. Ő kedves? Ez nekem magas.
- Jó napot Mr. Putt!- köszöntem vissza illedelmesen.
- Van valami dolgod esetleg órák előtt holnap?- kérdezte ugyancsak nyájasan.
- Ööö…- haboztam- nem, nincs semmi.- na ezt elszúrtam. Ki kellett volna találnom valamit. Bár lehet, hogy nem elsz semmi baj. Remélem…
- Remek! Akkor holnap 6-ra legyél a tornacsarnokban a szertár előtt.- közölte és elment. Még ellenkezni sem volt időm.
- Hát, ez remek!- morogtam magamnak.

Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy már csak azt vettem észre, hogy a konyhásnő éppen azt kérdi tőlem, hogy mit kérek.
- Ja… legyen egy üveg szénsavmentes ásványvíz.
- 2.$ lesz.- kifizettem és ültem volna le a többiekhez, amikor Alice mellém viharzott és sértődötten hozzám szólt.
- Selena Secret Sabrina! Már azonnal told oda a képed az asztalunkhoz, különben nem állok veled szóba 2 napig!- de a végén már megint 1000vattosan elvigyorodott.
-oké.- sóhajtottam, mire Alice megfogta a kezem. Fura, most nem éreztem hidegnek. Na mindegy.
- Sziasztok ő itt Selena.- mutatott be Alice.- Ma este hozzájuk megyünk ,,vacsorázni”.- szinte éreztem a vacsorázni szónál az idéző jeleket, de nem tulajdonítottam ennek nagyobb figyelmet.
- Sziasztok.- köszöntem. Erre mindenki biccentett egyet. Volt aki hatalmas vigyorral, volt aki semlegesen és volt aki hatalmas nagy gyűlölettel, amit nem tudtam hová tenni.
-Ááá…szóval te vagy Claire és John Moon egy szem lánya?- kérdezte a nagy darab fiú.
- Ühümm…- bólogattam sután.
- Emett! Fogd be!- szólt rá egy győnyörű szőke lány.
- Mindig a kicsit bántjátok.- játszotta a sértődöttet ezek szerint Emett.
Erre mindenki röhögésben tört ki. De én nem értettem ezt, hiszem ő már 3.-os.
- Öhm… hogy lehetsz te a legkisebb?- kérdeztem feszengve.
- Hát…- gondolkodott el- engem fogadtak be legkésőbb a családba.- magyarázta. De én nem nagyon hittem neki. Na mindegy nem az én dolgom.
- Ahha.- válaszoltam megkésve.
Értelmes beszélgetésünket a csengő szakította meg.
- Nekem mennem kell. Sziasztok.- köszöntem.
- Szia.-köszöntek vissza.
Lassan sétáltam a fizika terem felé. Ezt az órát egyszerűen rühelltem. Nagy megkönnyebbülésemre az ajtón egy papír állt, miszerint el marad az óránk.
- Ez az.-mondtam ki hangosan azt amire gondoltam.

Ezután hazaindultam és elkezdtem a főzőcskézést. 4 órámba telt mire megcsináltam a specialitásomat. Csirkemellet sajttal, sonkával töltve sajtos-tejszínes öntettel leöntve. Hozzá rizst és krumplipürét készítettem. Előételnek egy egyszerű gyümölcslevesre gondoltam. Desszertre pedig a kedvenc áfonya tortámat rendeltem meg Port Angelesből. Ki is szállítják ezért épp időben vagyok.

Felrohantam és gyorsan lezuhanyoztam és felvettem egy sárga térdig érő kisruhát és egy fekete legginget egy sárga topánkával.
Hajamat leengedtem és azt is gyorsán átfésültem.
Rohannom kellett mivel már majdnem 7 óra volt és fél 8-ra jönnek Cullenék és velük együtt a szüleim. Gyorsan összepakoltam a konyhában és megterítettem az étkezőben is.

Pontosan 19:30-kor csöngettek.
-Megjöttek.- sóhajtottam magamban. Elindultam az ajtóhoz és akkor sikerült megint elesnem. Micsoda szerencse…
Kintről apró kuncogásokat hallottam. Tökéletes, mindenki észrevette bénázásom.
Egy műmosollyal az arcomon nyitottam ki az ajtót.
Ám ez a mosoly amint megpillantottam az egyik Cullent, valódi vigyorrá, sőt hatalmas röhögéssé alakult.
Ilyet sem minden nap lát az ember…



Ja és bocsi az estleges hibákért!