Nagyon nagyon sajnálom!
Tudom, hogy már biztosan megutáltatok, mivel sosem tartom be a határidőket.:S
Az írásban pedig eddig kemény egy sorig jutottam.
Nem hiszem, hogy kész lesz még ma.
Valószínűleg friss már scak jövőre lesz.
Kb.2.-3.-a körül.
Még 1x bocsii.
És köszönöm a 20 rendszeres olvasót!<33
BUÉK mindenkinek előre is!
2009. december 30., szerda
2009. december 27., vasárnap
3 fejezet
Nagyon- nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem, de nem volt kedvemn írni.
De egyszer csak(kb. 20 perce) véletlenül megnyitittam az elkezdett 3. fejezetet és örömmel jelentem, hogy 22 perc alatt sikerült befejeznem:Đ Most büszke vagyok magamra.xD
De nem valami sok időm volt rá ezért csak kicsivel több min 2 oldal lett.
Mostanában kb. iylen hosszúságú fejikre lehet számítani és akkor egy héten 2-3x lesz friss.
Na jó olvasgatást!
És bocsii a függővégért.:D
Puszii Gréé<3
KÖV FEJEZET CSAK ABBAN AZ ESTBEN HA MIN. 10 KOMIT KAPOK.:D
3. fejezet
Épp a kosárlabdával és a szalagokkal a kezemben jöttem ki a szertárból, mikor meginogtam. Össze-vissza dőltem- mint egy részeg- és próbáltam vissza nyerni egyensúlyom.
Ekkor Alice szökkent mellém és megtartott.
- Köszi- és küldtem felé egy hálás mosolyt.
- Ugyan, bármikor.- vigyorgott vissza.
- Na siessünk, mert Mr. Putt idegesnek tűnik.- mondtam, de vigyoromat csak nehézkesen sikerült elrejtenem.
Épp elindultunk, mikor megbotlottam a saját lábaimban. Tipikus Selena. Gondoltam magamban, miközben vártam, hogy arcom összetalálkozzon a padlóval.
Magamban imádkoztam, hogy ne essek el. Ne essek el. Ne essek el. Végig ezt hajtogattam magamban. Erősen koncentráltam, de ezek szerint nincs hozzá elég akaraterőm.
Érzetem valamit, de nem foglalkoztam vele.
Vagy mégis kellett volna?
- Sel! Sel! Mit csináltál?- kérdezte kitágult pupillákkal. Arca értetlenséget tükrözött.
- Miért? Mi történt?- kérdeztem, hiszem valóban nem tudtam, hogy mi ez a rémült arckifejezés.
- A-a talaj fe-felett feküdtél és egyszer csak felemelkedtél. Hogy csináltád?- kérdezte összezavarodva.
- Ööö… fogalmam sincs.- dadogtam.
- Látta még valaki rajtad kívül?- kérdeztem reménykedve.
Erre csak egy fejrázás volt a válasz. Én pedig megnyugodtam
-Mr. Putt! Itt vannak a tanszerek.
-Köszönöm Selena.- mondta.
-Uhm…szívesen.- mondtam zavartan.
- Jól érzed magad?
- ööö…- most kell lecsapnom a lehetőségre- nem igazán.- mondtam és próbáltam még jobban lesápadni.
- Rendben, akkor ülj le a kispadra. Ne állj be most játszani.- mondta egyre kedvesebben.
Oké én már nem értek semmit. Mióta szokott ő kedves lenni? De ez most feleannyira sem izgat, mint, hogy ugyanaz történt velem, mint reggel a lépcsőn. Vagy a szemszín változás. Vagy az, hogy egyre fehérebb a bőröm. Míg ezen gondolkodtam vége lett a tesi órának.
A nap további része eseménytelenül telt. Az irodalom, fizika és matematika órák gyorsan elteltek. Ha valaki megkérdezné, hogy mit vettünk, akkor egy mondtatot nem tudnék visszamondani.
Épp az ebédlőbe igyekeztem, mikor valami elállta az utam.
-Szia Selena.- köszönt Mr. Putt. Na én ezt már komolyan nem értem. Ő kedves? Ez nekem magas.
- Jó napot Mr. Putt!- köszöntem vissza illedelmesen.
- Van valami dolgod esetleg órák előtt holnap?- kérdezte ugyancsak nyájasan.
- Ööö…- haboztam- nem, nincs semmi.- na ezt elszúrtam. Ki kellett volna találnom valamit. Bár lehet, hogy nem elsz semmi baj. Remélem…
- Remek! Akkor holnap 6-ra legyél a tornacsarnokban a szertár előtt.- közölte és elment. Még ellenkezni sem volt időm.
- Hát, ez remek!- morogtam magamnak.
Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy már csak azt vettem észre, hogy a konyhásnő éppen azt kérdi tőlem, hogy mit kérek.
- Ja… legyen egy üveg szénsavmentes ásványvíz.
- 2.$ lesz.- kifizettem és ültem volna le a többiekhez, amikor Alice mellém viharzott és sértődötten hozzám szólt.
- Selena Secret Sabrina! Már azonnal told oda a képed az asztalunkhoz, különben nem állok veled szóba 2 napig!- de a végén már megint 1000vattosan elvigyorodott.
-oké.- sóhajtottam, mire Alice megfogta a kezem. Fura, most nem éreztem hidegnek. Na mindegy.
- Sziasztok ő itt Selena.- mutatott be Alice.- Ma este hozzájuk megyünk ,,vacsorázni”.- szinte éreztem a vacsorázni szónál az idéző jeleket, de nem tulajdonítottam ennek nagyobb figyelmet.
- Sziasztok.- köszöntem. Erre mindenki biccentett egyet. Volt aki hatalmas vigyorral, volt aki semlegesen és volt aki hatalmas nagy gyűlölettel, amit nem tudtam hová tenni.
-Ááá…szóval te vagy Claire és John Moon egy szem lánya?- kérdezte a nagy darab fiú.
- Ühümm…- bólogattam sután.
- Emett! Fogd be!- szólt rá egy győnyörű szőke lány.
- Mindig a kicsit bántjátok.- játszotta a sértődöttet ezek szerint Emett.
Erre mindenki röhögésben tört ki. De én nem értettem ezt, hiszem ő már 3.-os.
- Öhm… hogy lehetsz te a legkisebb?- kérdeztem feszengve.
- Hát…- gondolkodott el- engem fogadtak be legkésőbb a családba.- magyarázta. De én nem nagyon hittem neki. Na mindegy nem az én dolgom.
- Ahha.- válaszoltam megkésve.
Értelmes beszélgetésünket a csengő szakította meg.
- Nekem mennem kell. Sziasztok.- köszöntem.
- Szia.-köszöntek vissza.
Lassan sétáltam a fizika terem felé. Ezt az órát egyszerűen rühelltem. Nagy megkönnyebbülésemre az ajtón egy papír állt, miszerint el marad az óránk.
- Ez az.-mondtam ki hangosan azt amire gondoltam.
Ezután hazaindultam és elkezdtem a főzőcskézést. 4 órámba telt mire megcsináltam a specialitásomat. Csirkemellet sajttal, sonkával töltve sajtos-tejszínes öntettel leöntve. Hozzá rizst és krumplipürét készítettem. Előételnek egy egyszerű gyümölcslevesre gondoltam. Desszertre pedig a kedvenc áfonya tortámat rendeltem meg Port Angelesből. Ki is szállítják ezért épp időben vagyok.
Felrohantam és gyorsan lezuhanyoztam és felvettem egy sárga térdig érő kisruhát és egy fekete legginget egy sárga topánkával.
Hajamat leengedtem és azt is gyorsán átfésültem.
Rohannom kellett mivel már majdnem 7 óra volt és fél 8-ra jönnek Cullenék és velük együtt a szüleim. Gyorsan összepakoltam a konyhában és megterítettem az étkezőben is.
Pontosan 19:30-kor csöngettek.
-Megjöttek.- sóhajtottam magamban. Elindultam az ajtóhoz és akkor sikerült megint elesnem. Micsoda szerencse…
Kintről apró kuncogásokat hallottam. Tökéletes, mindenki észrevette bénázásom.
Egy műmosollyal az arcomon nyitottam ki az ajtót.
Ám ez a mosoly amint megpillantottam az egyik Cullent, valódi vigyorrá, sőt hatalmas röhögéssé alakult.
Ilyet sem minden nap lát az ember…
Ja és bocsi az estleges hibákért!
De egyszer csak(kb. 20 perce) véletlenül megnyitittam az elkezdett 3. fejezetet és örömmel jelentem, hogy 22 perc alatt sikerült befejeznem:Đ Most büszke vagyok magamra.xD
De nem valami sok időm volt rá ezért csak kicsivel több min 2 oldal lett.
Mostanában kb. iylen hosszúságú fejikre lehet számítani és akkor egy héten 2-3x lesz friss.
Na jó olvasgatást!
És bocsii a függővégért.:D
Puszii Gréé<3
KÖV FEJEZET CSAK ABBAN AZ ESTBEN HA MIN. 10 KOMIT KAPOK.:D
3. fejezet
Épp a kosárlabdával és a szalagokkal a kezemben jöttem ki a szertárból, mikor meginogtam. Össze-vissza dőltem- mint egy részeg- és próbáltam vissza nyerni egyensúlyom.
Ekkor Alice szökkent mellém és megtartott.
- Köszi- és küldtem felé egy hálás mosolyt.
- Ugyan, bármikor.- vigyorgott vissza.
- Na siessünk, mert Mr. Putt idegesnek tűnik.- mondtam, de vigyoromat csak nehézkesen sikerült elrejtenem.
Épp elindultunk, mikor megbotlottam a saját lábaimban. Tipikus Selena. Gondoltam magamban, miközben vártam, hogy arcom összetalálkozzon a padlóval.
Magamban imádkoztam, hogy ne essek el. Ne essek el. Ne essek el. Végig ezt hajtogattam magamban. Erősen koncentráltam, de ezek szerint nincs hozzá elég akaraterőm.
Érzetem valamit, de nem foglalkoztam vele.
Vagy mégis kellett volna?
- Sel! Sel! Mit csináltál?- kérdezte kitágult pupillákkal. Arca értetlenséget tükrözött.
- Miért? Mi történt?- kérdeztem, hiszem valóban nem tudtam, hogy mi ez a rémült arckifejezés.
- A-a talaj fe-felett feküdtél és egyszer csak felemelkedtél. Hogy csináltád?- kérdezte összezavarodva.
- Ööö… fogalmam sincs.- dadogtam.
- Látta még valaki rajtad kívül?- kérdeztem reménykedve.
Erre csak egy fejrázás volt a válasz. Én pedig megnyugodtam
-Mr. Putt! Itt vannak a tanszerek.
-Köszönöm Selena.- mondta.
-Uhm…szívesen.- mondtam zavartan.
- Jól érzed magad?
- ööö…- most kell lecsapnom a lehetőségre- nem igazán.- mondtam és próbáltam még jobban lesápadni.
- Rendben, akkor ülj le a kispadra. Ne állj be most játszani.- mondta egyre kedvesebben.
Oké én már nem értek semmit. Mióta szokott ő kedves lenni? De ez most feleannyira sem izgat, mint, hogy ugyanaz történt velem, mint reggel a lépcsőn. Vagy a szemszín változás. Vagy az, hogy egyre fehérebb a bőröm. Míg ezen gondolkodtam vége lett a tesi órának.
A nap további része eseménytelenül telt. Az irodalom, fizika és matematika órák gyorsan elteltek. Ha valaki megkérdezné, hogy mit vettünk, akkor egy mondtatot nem tudnék visszamondani.
Épp az ebédlőbe igyekeztem, mikor valami elállta az utam.
-Szia Selena.- köszönt Mr. Putt. Na én ezt már komolyan nem értem. Ő kedves? Ez nekem magas.
- Jó napot Mr. Putt!- köszöntem vissza illedelmesen.
- Van valami dolgod esetleg órák előtt holnap?- kérdezte ugyancsak nyájasan.
- Ööö…- haboztam- nem, nincs semmi.- na ezt elszúrtam. Ki kellett volna találnom valamit. Bár lehet, hogy nem elsz semmi baj. Remélem…
- Remek! Akkor holnap 6-ra legyél a tornacsarnokban a szertár előtt.- közölte és elment. Még ellenkezni sem volt időm.
- Hát, ez remek!- morogtam magamnak.
Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy már csak azt vettem észre, hogy a konyhásnő éppen azt kérdi tőlem, hogy mit kérek.
- Ja… legyen egy üveg szénsavmentes ásványvíz.
- 2.$ lesz.- kifizettem és ültem volna le a többiekhez, amikor Alice mellém viharzott és sértődötten hozzám szólt.
- Selena Secret Sabrina! Már azonnal told oda a képed az asztalunkhoz, különben nem állok veled szóba 2 napig!- de a végén már megint 1000vattosan elvigyorodott.
-oké.- sóhajtottam, mire Alice megfogta a kezem. Fura, most nem éreztem hidegnek. Na mindegy.
- Sziasztok ő itt Selena.- mutatott be Alice.- Ma este hozzájuk megyünk ,,vacsorázni”.- szinte éreztem a vacsorázni szónál az idéző jeleket, de nem tulajdonítottam ennek nagyobb figyelmet.
- Sziasztok.- köszöntem. Erre mindenki biccentett egyet. Volt aki hatalmas vigyorral, volt aki semlegesen és volt aki hatalmas nagy gyűlölettel, amit nem tudtam hová tenni.
-Ááá…szóval te vagy Claire és John Moon egy szem lánya?- kérdezte a nagy darab fiú.
- Ühümm…- bólogattam sután.
- Emett! Fogd be!- szólt rá egy győnyörű szőke lány.
- Mindig a kicsit bántjátok.- játszotta a sértődöttet ezek szerint Emett.
Erre mindenki röhögésben tört ki. De én nem értettem ezt, hiszem ő már 3.-os.
- Öhm… hogy lehetsz te a legkisebb?- kérdeztem feszengve.
- Hát…- gondolkodott el- engem fogadtak be legkésőbb a családba.- magyarázta. De én nem nagyon hittem neki. Na mindegy nem az én dolgom.
- Ahha.- válaszoltam megkésve.
Értelmes beszélgetésünket a csengő szakította meg.
- Nekem mennem kell. Sziasztok.- köszöntem.
- Szia.-köszöntek vissza.
Lassan sétáltam a fizika terem felé. Ezt az órát egyszerűen rühelltem. Nagy megkönnyebbülésemre az ajtón egy papír állt, miszerint el marad az óránk.
- Ez az.-mondtam ki hangosan azt amire gondoltam.
Ezután hazaindultam és elkezdtem a főzőcskézést. 4 órámba telt mire megcsináltam a specialitásomat. Csirkemellet sajttal, sonkával töltve sajtos-tejszínes öntettel leöntve. Hozzá rizst és krumplipürét készítettem. Előételnek egy egyszerű gyümölcslevesre gondoltam. Desszertre pedig a kedvenc áfonya tortámat rendeltem meg Port Angelesből. Ki is szállítják ezért épp időben vagyok.
Felrohantam és gyorsan lezuhanyoztam és felvettem egy sárga térdig érő kisruhát és egy fekete legginget egy sárga topánkával.
Hajamat leengedtem és azt is gyorsán átfésültem.
Rohannom kellett mivel már majdnem 7 óra volt és fél 8-ra jönnek Cullenék és velük együtt a szüleim. Gyorsan összepakoltam a konyhában és megterítettem az étkezőben is.
Pontosan 19:30-kor csöngettek.
-Megjöttek.- sóhajtottam magamban. Elindultam az ajtóhoz és akkor sikerült megint elesnem. Micsoda szerencse…
Kintről apró kuncogásokat hallottam. Tökéletes, mindenki észrevette bénázásom.
Egy műmosollyal az arcomon nyitottam ki az ajtót.
Ám ez a mosoly amint megpillantottam az egyik Cullent, valódi vigyorrá, sőt hatalmas röhögéssé alakult.
Ilyet sem minden nap lát az ember…
Ja és bocsi az estleges hibákért!
2009. november 30., hétfő
sajnálom :(+ előzetes a 3. fejezetből
1000 bocsi de nem tudok kedden frisselni:(
Az ok egyszerű.
Beteg vagyok és nem volt időm megírni. Még csak 1 oldalnyi van kész belőle!
Szóval nagy valószínűség szerint szerdán vagy csütörtökön lesz fennt a friss!
Mégegyszer bocsii.
Remélem kibírjátok addig!
Hogy könnyebb legyen(vagy nehezebb) felteszek egy kis előzetest!
Mégegyszer bocsii!!
Puszii, Gréé<3
Előzetes:
- Sel! Sel! Mit csináltál?- kérdezte kitágult pupillákkal. Arca értetlenséget tükrözött.
- Miért? Mi történt?- kérdeztem, hiszem valóban nem tudtam, hogy mi ez a rémült arckifejezés.
- ************************************. Hogy csináltád?- kérdezte összezavarodva.
- Ööö… fogalmam sincs.- dadogtam.
- Látta még valaki rajtad kívül?- kérdeztem reménykedve.
Erre csak egy fejrázás volt a válasz. Én pedig megnyugodva nyugtáztam.
UI.: tudom kicsit gonosz vagyok, főleg hogy kicsillagoztam Alice válaszát!:)
Az ok egyszerű.
Beteg vagyok és nem volt időm megírni. Még csak 1 oldalnyi van kész belőle!
Szóval nagy valószínűség szerint szerdán vagy csütörtökön lesz fennt a friss!
Mégegyszer bocsii.
Remélem kibírjátok addig!
Hogy könnyebb legyen(vagy nehezebb) felteszek egy kis előzetest!
Mégegyszer bocsii!!
Puszii, Gréé<3
Előzetes:
- Sel! Sel! Mit csináltál?- kérdezte kitágult pupillákkal. Arca értetlenséget tükrözött.
- Miért? Mi történt?- kérdeztem, hiszem valóban nem tudtam, hogy mi ez a rémült arckifejezés.
- ************************************. Hogy csináltád?- kérdezte összezavarodva.
- Ööö… fogalmam sincs.- dadogtam.
- Látta még valaki rajtad kívül?- kérdeztem reménykedve.
Erre csak egy fejrázás volt a válasz. Én pedig megnyugodva nyugtáztam.
UI.: tudom kicsit gonosz vagyok, főleg hogy kicsillagoztam Alice válaszát!:)
2009. november 28., szombat
2. fejezet
Remélem ez elég hosszú lett. Word-ben 3 oldal. Míg az előzők kb.1 és fél oldalasak. Még mindig él az az 5 komi és folytatás fennállás. Csak azért kaptok most új fejezetet, mert még nem valami régi a történet. Mondjuk összesen 3 kommentárt kaptam ami lássuk be elég kevés. Szóval mostmár addig tényleg nem teszem fel a következőt, míg nincs meg a minimum 5 komii. amint megvan már kapjátok is. Ez a hozzászólás mérce az olvasók számától függően fog változni. Ha senki nem olvassa a lapot, akkor nem fogom folytatni a történetet. Szóval jó sokat tessék írni:D
Na jó olvasást!
Puszii, Gréé<3
UI.: Az esetleges hibákért, szemszög tévesztésekért(volt,hogy az író és nem Sel szemszögéből írtam egy részt.Ezeket szerintem mind kijavítottam, de mégsem akkor légyszi szóljatok.köszii.) bocsánat.
2. fejezet
Új barát
A vezetőülés felől egy vöröses-barna hajú félisten szállt ki.
Ekkor találkozott a tekintetük…
Nem bírtam elszakadni aranybarna szempárjától. Olyan tökéletes. Mindannyian különlegesek. Hasonlítanak egymásra, mégis különböznek. Hófehér bőrük csak néhány fokkal világosabb, mint az enyém. Mind az ötűknek aranybarna színű szemeik voltak. De ezeken kívül teljesen különböztek.
Valami idegesítő zenét hallottam, ami visszarángatott a valóságba. A mobilom volt. Előrángattam fehér, iPhone-omat a táskám legaljáról.Ez is egyike azoknak az ajándékoknak amit külön megkértem, hogy ne vegyenek meg nekem. Mindegy is, már nem érdekel. Használom, de csak azért , hogy meg ne sértsem őket. Nem értettem sohasem, hogy miért van nekem szükségem ilyen luxus termékekre. De ők erre mindig csak azt válaszolták, hogy muszály valamire költeniük. Ilyen pénzköltésű mániájukban kaptam az autóm is.Ezt sem értettem, hogy miért kell ennyire kitűntetni a tömegből, ezekkel a méregdrága dolgokkal. Szerintem már mindenki megértette a márkás ruháimon. De nem tehetek róla. Claire imád vásárolni. Sohasem engedne el márkátlan ruhában otthonról. Mire mindezeket végig gondoltam a csengőhangom már a vége felé járt, ezért gyorsan fogadtam a bejövő hívást, anélkül, hogy megnéztem volna.
-Szia, Sel drágám. Végre, hogy felvetted. -köszönt John.
-Szió. Bocsi. Mondd. -köszöntem vissza.
- Semmi baj! Képzeld, találtam állást! Mostantól John Moon rendőrfőnököt köszöntheted minden reggel.- mondta, és hallani lehetett a hangján, hogy milyen boldog. Hisz imád rosszfiúkat elkapni és megbüntetni.
- Ez nagyszerű apu.- lelkesedtem én is fel.
- Hívott már Claire? –érdeklődött.
- Uhm… eddig még nem. Miért?
- Este vendégeink lesznek. Meg fogunk ismerkedni a Cullen családdal.- teljesen ledöbbentem, de boldog is voltam egyszerre. Hisz megismerhetem őket.
- O-K-É.- mondtam szaggatottan.
- Ja és 6-ra jönnek, szóval légy szíves takaríts ki addigra. Nem lesz nehéz dolgod, mivel tegnap meg volt a nagytakarítás. Szóval csak pakold el Claire ruháit, amit reggel elől hagyott. Ja és főzz valami finomat. Lehetőleg sokat, mert leszünk egypáran. Pontosan tízen.
-Oké.- válaszoltam egyszerűen.
- Na, szia kicsim! Mennem kell. Akkor 6-ra légy kész.
- Oké. Szia apu.- de ezt már nem hallotta meg, mert a vonal megszakadt. Pontosabban kinyomta.
Időközben megtelt a parkoló. Vajon mit főzzek? Hiszen ők gyönyörűek és tökéletes az alakjuk. Biztos nem esznek meg akármit.
Sokáig gondolkodhattam ezen, mivel már becsengettek. Sietős léptekkel indultam el a történelem terem felé. Még volt 15 percem az óra kezdetéig, ezért lassítottam lépteimen.
A terem előtt hirtelen megláttam azt a koboldszerű Cullen-t.
Épp nyúltam volna hozz a kilincshez, mikor egy csilingelő hang szólt hozzám.
-Szia! Én Alice Cullen vagyok. Most költöztem ide a családommal Denaliból.- köszöntött egy 1000W-os mosoly kíséretében.
-Szia. Én Selena Secret Sabrina vagyok. De szólíts csak Selnek vagy Secretnek.- viszonoztam 1000W-os mosolyát.
- Oké Sel. Neked törid lesz? -érdeklődött.
- Igen.- válaszoltam barátságosan.
- Esetleg nem ülnél le mellém? Persze, csak ha szeretnél.- kérdezte vidáman, de végén már vidámsága alábbhagyott.
- Persze.- mosolyogtam szélesen, mert nem állt jól a szomorúság Alicnek.- Ha jól tudom akkor ma átjössz hozzánk a családoddal. Mit főzzek nektek?- érdeklődtem, mert tényleg fogalmam sem volt, hogy mit főzhetnék nekik.
- Várj! Te Claire Moon lánya vagy?
- Igen.
- Akkor miért nem egyezik a vezetéknevetek?- látszott rajta, hogy most őszintén kíváncsi a dologra.
- Örökbe fogadtak.- mondtam már szomorkásan.- Egy éves voltam, mikor a házuk előtt hagytak. Semmi emlékem nincs róluk, ezen a medálon- mutattam lila swarovski medálomra- és egy fekete nyakláncon kívül. Végül is örülök, hogy így történt, különben nem ismertem volna meg Claire-t és John-t.De nevemet viszont nem akarták megváltoztatni, mert szerintük nagyon különleges. De bonyolultabbá sem akarták tenni a Moon vezetéknévvel. Lássuk be ha a jelntést nézzük tényleg érdekes lenne. Hold Titok Hercegnő Hold.- a végére mégis elmosolyodtam.
- Tudod, engem is örökbe fogadtak.- mondta szomorúan.- De Carlisle és Esme a világ legjobb szülői.- erre elmosolyodott és én sem bírtam ki, vigyorom egyre nagyobb lett.
- Sel, lenne kedved esetleg eljönni velem pénteken suli után, vásárolni Seattle-be?- tette fel kérdését reménykedve.
-Uhm Alice, én nem igazán szeretek vásárolni…-arca egyre szomorúbb lett. Muszály volt valamit tennem, mert Alice akkor szép ha mosolyog.- de, vehetjük ezt egy barátság kezdetének, ezért elmegyek veled.- Alice örömében felsikkantott és a nyakamba vetette magát. Hirtelen meglepődtem közvetlenségén, de én is visszaöleltem.- De van egy feltételem.- erre elhúzta a száját, de bólintott.- Az, hogy az én kocsimmal megyünk és én vezetek..- nevettem fel könnyedén a végére.
- Megfontolandó feltétel- nevetett velem csilingelő hangján.-de legyen. Rendben!- mondta és újra a nyakamba vetette magát.
Hirtelen megmerevedett és gyorsan el is engedett. Nem értettem hirtelen mi történt. De mikor arcára pillantottam és láttam szemem és arcom visszaverődni a pupilláján keresztül észrevettem, hogy valami nem stimmel. Az íriszeim a megszokott barnás-pirosas árnyalatba belekeveredett egy új szín. A lila.
De nem csak ez az egy dolog változott. Eddig Alice testhőmérsékletét hidegnek éreztem. De a második ölelkezés alkalmával már ugyanolyan hőmérsékletű volt.
Mi történik velem? Reggel az a lépcsős-dolog, előtte a szemem és most ez. Mintha a természet egy rossz tréfát űzne velem. Nem értem. Ezeket a gondolatokat gyorsan el kell hessegetnem, még mielőtt túlságosan beleakadok.
- Alice, itt jön Mr. Burton! Gyorsan be kell mennünk!- mondtam és el is indultunk a padunk felé.
- Sel! Nem ülnél hozzánk ebédnél? Jó lenne ha a többiek is megismernék újdonsült barátnőmet- kérdezte a kis boci szemeivel, aminek nem sikerült ellenállnom.
- Hát…-erre még édesebb boci szemeket sikerült összehozni.-Rendben. Csak szólok Emmának, Anne-nek és Rose-nak.
-Rendben. Sel?-hívta magára a figyelmem.
- Igen?-kérdeztem.
- Köszönöm.- mondta hálával teli hangján.
- Mégis mit?- értetlenkedtem.
- Hogy nem félsz tőlem.- jelentette ki egyszerűen.
- Miért kellene félnem?- de válasz már nem érkezett, mert becsörtetett a terembe Mr.Burton. Még mindig kérdő tekintettel fordultam Alice felé, aki épp felugrott és odament Mr. Burton-hoz. Nem az odasuhant vagy talán az odatáncolt jobb szó lenne a mozgására. Hisz olyan kecses volt, mintha épp egy balett koreográfiát mutatott volna be.
Az óra további része csendben telt mert próbáltam felfogni, hogy mit magyaráz a II. Világháborúról. Ahhoz képest, hogy 8.-os tananyag semmit nem tudtam belőle.
Mikorra már nagyon untam az órát megszólalt az életet mentő csengő. Alice-vel az odalamon indultam el a teremig.
- Alice,milyen órád lesz?
- Azt hiszem tesi. Neked?- kérdezett vissza.
- Nekem is. Hát, akkor menjünk tesire.-mondtam unottan.
- Látom nincs sok kedved hozzá.- jegyezte meg figyelmesen Alice.
- Ezt jól látod. Öt évesen elütött egy autó és súlyos fejsérülésem volt. Megsérült a mozgásért felelős idegem, ezért azóta mozgás-koordinációs problémáim vannak. Nem súlyos, de képes vagyok tornacipőben egy síktalajon is orra esni- kivéve ma reggel. Az egészen érdekes volt. Tettem hozzá gondolatban.
-Uhh sajnálom.- mondta tényleges sajnálattal a hangjában.
- Kezdetben nagyon zavart, de mára már megszoktam. Azért mikor sikerül elesnem és jól beégetem magam a többiek előtt rendesen zavarba jövök.- hajtottam le a fejem. De miket beszélek? Mióta szoktam mindent így elmondani bárkinek is? De Alice más. Nem adja tovább senkinek és nem is kell magába folytania a nevetését, mivel ő nem olyan. Legalábbis remélem.
- Na gyere, öltözzünk át.- mondta,kézenfogott és behúzott asz öltözőbe.
Egészkor már mindenki bent sorakozott a tornateremben.Várta a tanárt és a csoport másik felét.
Mr. Putt hangos dübörgéssel jelent meg, mögötte a többiekkel. A csapat végén nem várt embereket pillantottam meg.
Még 4 Cullen vonult be a terembe. Mindannyian inkább istenekhez hasonlítottak, mintsem egyszerű halandó emberekhez.
Elgondolkodásomból a tanár hangja emelt ki.
- Selena! Hozz ki egy kosárlabdát a szertárból és 12 megkülönböztető szalagot!
- Kosarazni fogunk? –kérdeztem félhangosan. De a Mr. Putt ezt is meghallotta.
- Igen. De jó lenne ha sietnél!- dörrent rá a tanár.
- Máris hozom őket. Elnézést!- azzal elviharzottam. Még jó, hogy nem estem el. Az aztán nagy égés lett volna. Főleg a több Cullen előtt.
De sajnos ami késik az nem múlik…
Na jó olvasást!
Puszii, Gréé<3
UI.: Az esetleges hibákért, szemszög tévesztésekért(volt,hogy az író és nem Sel szemszögéből írtam egy részt.Ezeket szerintem mind kijavítottam, de mégsem akkor légyszi szóljatok.köszii.) bocsánat.
2. fejezet
Új barát
A vezetőülés felől egy vöröses-barna hajú félisten szállt ki.
Ekkor találkozott a tekintetük…
Nem bírtam elszakadni aranybarna szempárjától. Olyan tökéletes. Mindannyian különlegesek. Hasonlítanak egymásra, mégis különböznek. Hófehér bőrük csak néhány fokkal világosabb, mint az enyém. Mind az ötűknek aranybarna színű szemeik voltak. De ezeken kívül teljesen különböztek.
Valami idegesítő zenét hallottam, ami visszarángatott a valóságba. A mobilom volt. Előrángattam fehér, iPhone-omat a táskám legaljáról.Ez is egyike azoknak az ajándékoknak amit külön megkértem, hogy ne vegyenek meg nekem. Mindegy is, már nem érdekel. Használom, de csak azért , hogy meg ne sértsem őket. Nem értettem sohasem, hogy miért van nekem szükségem ilyen luxus termékekre. De ők erre mindig csak azt válaszolták, hogy muszály valamire költeniük. Ilyen pénzköltésű mániájukban kaptam az autóm is.Ezt sem értettem, hogy miért kell ennyire kitűntetni a tömegből, ezekkel a méregdrága dolgokkal. Szerintem már mindenki megértette a márkás ruháimon. De nem tehetek róla. Claire imád vásárolni. Sohasem engedne el márkátlan ruhában otthonról. Mire mindezeket végig gondoltam a csengőhangom már a vége felé járt, ezért gyorsan fogadtam a bejövő hívást, anélkül, hogy megnéztem volna.
-Szia, Sel drágám. Végre, hogy felvetted. -köszönt John.
-Szió. Bocsi. Mondd. -köszöntem vissza.
- Semmi baj! Képzeld, találtam állást! Mostantól John Moon rendőrfőnököt köszöntheted minden reggel.- mondta, és hallani lehetett a hangján, hogy milyen boldog. Hisz imád rosszfiúkat elkapni és megbüntetni.
- Ez nagyszerű apu.- lelkesedtem én is fel.
- Hívott már Claire? –érdeklődött.
- Uhm… eddig még nem. Miért?
- Este vendégeink lesznek. Meg fogunk ismerkedni a Cullen családdal.- teljesen ledöbbentem, de boldog is voltam egyszerre. Hisz megismerhetem őket.
- O-K-É.- mondtam szaggatottan.
- Ja és 6-ra jönnek, szóval légy szíves takaríts ki addigra. Nem lesz nehéz dolgod, mivel tegnap meg volt a nagytakarítás. Szóval csak pakold el Claire ruháit, amit reggel elől hagyott. Ja és főzz valami finomat. Lehetőleg sokat, mert leszünk egypáran. Pontosan tízen.
-Oké.- válaszoltam egyszerűen.
- Na, szia kicsim! Mennem kell. Akkor 6-ra légy kész.
- Oké. Szia apu.- de ezt már nem hallotta meg, mert a vonal megszakadt. Pontosabban kinyomta.
Időközben megtelt a parkoló. Vajon mit főzzek? Hiszen ők gyönyörűek és tökéletes az alakjuk. Biztos nem esznek meg akármit.
Sokáig gondolkodhattam ezen, mivel már becsengettek. Sietős léptekkel indultam el a történelem terem felé. Még volt 15 percem az óra kezdetéig, ezért lassítottam lépteimen.
A terem előtt hirtelen megláttam azt a koboldszerű Cullen-t.
Épp nyúltam volna hozz a kilincshez, mikor egy csilingelő hang szólt hozzám.
-Szia! Én Alice Cullen vagyok. Most költöztem ide a családommal Denaliból.- köszöntött egy 1000W-os mosoly kíséretében.
-Szia. Én Selena Secret Sabrina vagyok. De szólíts csak Selnek vagy Secretnek.- viszonoztam 1000W-os mosolyát.
- Oké Sel. Neked törid lesz? -érdeklődött.
- Igen.- válaszoltam barátságosan.
- Esetleg nem ülnél le mellém? Persze, csak ha szeretnél.- kérdezte vidáman, de végén már vidámsága alábbhagyott.
- Persze.- mosolyogtam szélesen, mert nem állt jól a szomorúság Alicnek.- Ha jól tudom akkor ma átjössz hozzánk a családoddal. Mit főzzek nektek?- érdeklődtem, mert tényleg fogalmam sem volt, hogy mit főzhetnék nekik.
- Várj! Te Claire Moon lánya vagy?
- Igen.
- Akkor miért nem egyezik a vezetéknevetek?- látszott rajta, hogy most őszintén kíváncsi a dologra.
- Örökbe fogadtak.- mondtam már szomorkásan.- Egy éves voltam, mikor a házuk előtt hagytak. Semmi emlékem nincs róluk, ezen a medálon- mutattam lila swarovski medálomra- és egy fekete nyakláncon kívül. Végül is örülök, hogy így történt, különben nem ismertem volna meg Claire-t és John-t.De nevemet viszont nem akarták megváltoztatni, mert szerintük nagyon különleges. De bonyolultabbá sem akarták tenni a Moon vezetéknévvel. Lássuk be ha a jelntést nézzük tényleg érdekes lenne. Hold Titok Hercegnő Hold.- a végére mégis elmosolyodtam.
- Tudod, engem is örökbe fogadtak.- mondta szomorúan.- De Carlisle és Esme a világ legjobb szülői.- erre elmosolyodott és én sem bírtam ki, vigyorom egyre nagyobb lett.
- Sel, lenne kedved esetleg eljönni velem pénteken suli után, vásárolni Seattle-be?- tette fel kérdését reménykedve.
-Uhm Alice, én nem igazán szeretek vásárolni…-arca egyre szomorúbb lett. Muszály volt valamit tennem, mert Alice akkor szép ha mosolyog.- de, vehetjük ezt egy barátság kezdetének, ezért elmegyek veled.- Alice örömében felsikkantott és a nyakamba vetette magát. Hirtelen meglepődtem közvetlenségén, de én is visszaöleltem.- De van egy feltételem.- erre elhúzta a száját, de bólintott.- Az, hogy az én kocsimmal megyünk és én vezetek..- nevettem fel könnyedén a végére.
- Megfontolandó feltétel- nevetett velem csilingelő hangján.-de legyen. Rendben!- mondta és újra a nyakamba vetette magát.
Hirtelen megmerevedett és gyorsan el is engedett. Nem értettem hirtelen mi történt. De mikor arcára pillantottam és láttam szemem és arcom visszaverődni a pupilláján keresztül észrevettem, hogy valami nem stimmel. Az íriszeim a megszokott barnás-pirosas árnyalatba belekeveredett egy új szín. A lila.
De nem csak ez az egy dolog változott. Eddig Alice testhőmérsékletét hidegnek éreztem. De a második ölelkezés alkalmával már ugyanolyan hőmérsékletű volt.
Mi történik velem? Reggel az a lépcsős-dolog, előtte a szemem és most ez. Mintha a természet egy rossz tréfát űzne velem. Nem értem. Ezeket a gondolatokat gyorsan el kell hessegetnem, még mielőtt túlságosan beleakadok.
- Alice, itt jön Mr. Burton! Gyorsan be kell mennünk!- mondtam és el is indultunk a padunk felé.
- Sel! Nem ülnél hozzánk ebédnél? Jó lenne ha a többiek is megismernék újdonsült barátnőmet- kérdezte a kis boci szemeivel, aminek nem sikerült ellenállnom.
- Hát…-erre még édesebb boci szemeket sikerült összehozni.-Rendben. Csak szólok Emmának, Anne-nek és Rose-nak.
-Rendben. Sel?-hívta magára a figyelmem.
- Igen?-kérdeztem.
- Köszönöm.- mondta hálával teli hangján.
- Mégis mit?- értetlenkedtem.
- Hogy nem félsz tőlem.- jelentette ki egyszerűen.
- Miért kellene félnem?- de válasz már nem érkezett, mert becsörtetett a terembe Mr.Burton. Még mindig kérdő tekintettel fordultam Alice felé, aki épp felugrott és odament Mr. Burton-hoz. Nem az odasuhant vagy talán az odatáncolt jobb szó lenne a mozgására. Hisz olyan kecses volt, mintha épp egy balett koreográfiát mutatott volna be.
Az óra további része csendben telt mert próbáltam felfogni, hogy mit magyaráz a II. Világháborúról. Ahhoz képest, hogy 8.-os tananyag semmit nem tudtam belőle.
Mikorra már nagyon untam az órát megszólalt az életet mentő csengő. Alice-vel az odalamon indultam el a teremig.
- Alice,milyen órád lesz?
- Azt hiszem tesi. Neked?- kérdezett vissza.
- Nekem is. Hát, akkor menjünk tesire.-mondtam unottan.
- Látom nincs sok kedved hozzá.- jegyezte meg figyelmesen Alice.
- Ezt jól látod. Öt évesen elütött egy autó és súlyos fejsérülésem volt. Megsérült a mozgásért felelős idegem, ezért azóta mozgás-koordinációs problémáim vannak. Nem súlyos, de képes vagyok tornacipőben egy síktalajon is orra esni- kivéve ma reggel. Az egészen érdekes volt. Tettem hozzá gondolatban.
-Uhh sajnálom.- mondta tényleges sajnálattal a hangjában.
- Kezdetben nagyon zavart, de mára már megszoktam. Azért mikor sikerül elesnem és jól beégetem magam a többiek előtt rendesen zavarba jövök.- hajtottam le a fejem. De miket beszélek? Mióta szoktam mindent így elmondani bárkinek is? De Alice más. Nem adja tovább senkinek és nem is kell magába folytania a nevetését, mivel ő nem olyan. Legalábbis remélem.
- Na gyere, öltözzünk át.- mondta,kézenfogott és behúzott asz öltözőbe.
Egészkor már mindenki bent sorakozott a tornateremben.Várta a tanárt és a csoport másik felét.
Mr. Putt hangos dübörgéssel jelent meg, mögötte a többiekkel. A csapat végén nem várt embereket pillantottam meg.
Még 4 Cullen vonult be a terembe. Mindannyian inkább istenekhez hasonlítottak, mintsem egyszerű halandó emberekhez.
Elgondolkodásomból a tanár hangja emelt ki.
- Selena! Hozz ki egy kosárlabdát a szertárból és 12 megkülönböztető szalagot!
- Kosarazni fogunk? –kérdeztem félhangosan. De a Mr. Putt ezt is meghallotta.
- Igen. De jó lenne ha sietnél!- dörrent rá a tanár.
- Máris hozom őket. Elnézést!- azzal elviharzottam. Még jó, hogy nem estem el. Az aztán nagy égés lett volna. Főleg a több Cullen előtt.
De sajnos ami késik az nem múlik…
2009. november 27., péntek
1.fejezet
Ez is megvan! ha szeretnétek tovább olvasni, akkor minimum 5 kommentárt kérek.amint megkapom, ti is megkapjátok a következő fejezetet. Szóval komikra fel xD.
Jó olvasgatást.
Puszii, Gréé<3
1. fejezet- Új kezdet
Egy hatalmas, régi kastély előtt állok. 4 rézbarna kéz hív, egyre csak hív.
- Sel, kicsim gyere ide.- hívnak érdes, durva hangjukon.
Csak futok minél messzebb, messzebb ezektől a félelmetes hangoktól és kezeiktől.
- Gyerünk Sel, már nincs sok hátra és elhagyod az erdőt.- mondogatom egy folytába magamnak. De akkor a 4 rézbarna kéz elragad és beránt az erdő sűrűjébe. Ekkor valami csörgést hallottam.
-Jaj ne már! Mindig ilyenkor kelt az a hülye ébresztőóra.- mérgelődtem magamban, mint minden reggel általában.
Körbenéztem és éreztem, hogy csuromvíz vagyok.
-Remek- morogtam tovább, kicsit sem volt jó kedvem. Mindig ilyenkor kelek fel, mikor már megtudnám, hogy mit akarnak tőlem.
-SEL SIESS, EL FOGSZ KÉSNI A SULIBÓL.- kiabált fel anya.
-Már öltözök.- sohasem szerettem iskolába járni, hiába voltam kitűnő tanuló és hiába rendelkeztem fényképezőgép-szerű memóriával. Akkor is utálom a sulit.
Oda megyek a gardróbomhoz és kihúztam belőle egy kékes-zöld kivágottabb felsőt és egy fekete övet. De nem tudtam dönteni nadrág ügyében. Egyet gondoltam és kihúztam egy fekete szűkszárú farmernadrágot.
A fürdőbe siettem. Gyorsan fogat mostam és kifésültem hosszú, hullámos barna hajam.
Kifelé menet a szobámból egy nagy aranyozott tükör áll az ajtóban. Gyorsan végig mértem benne magam. A hajam most egész jól állt, bőröm még mindig szinte krétafehér és egyre hidegebb. Már rég elkezdett egyre hidegebb lenni és nem tudom, hogy mi történik velem. Nem akartam szólni Clairenek és Johnnak, mert biztos csak idegeskednének rajta.
A lépcső felé vettem az irányt, de szerencsétlenségem miatt rögtön az első lépcsőfokon megcsúsztam, és szépen lebukfenceztem volna a lépcsőn. De ekkor valami furcsa történt egy bukfenc után valahogyan felemelkedtem és talpra álltam.
-Wow. -teljesen ledöbbentem. Na, már erről sem kel tudniuk ’anyáéknak’.
-Szia Claire, John.- és küldtem feléjük egy elragadtató mosolyt mikor beértem a konyhába, hófehér és egyre élesebb fogsorommal. Komolyan én már nem értek semmit. Mi történik velem?-kérdeztem magamtól, de választ fogalmam sincs, hogy egyáltalán vártam-e.
- Kész a reggeli szívem.. -mondta John.
- Uhm oké.- mondta zavartan.
- Képzeljétek ma új munkatársat kapunk.- mondta boldogan Claire.
- Igen? És kit?- próbáltam bekapcsolódni a társalgásba.
-Dr. Carlise Cullen-t. Azt mondják róla, hogy kitűnő szakorvos. Rengeteg helyen praktizált már. Kész csoda, hogy a mi apró, esős kisvárosunkat választotta.
- Mi oka lehet valakinek Forksba költöznie? Főleg ha ilyen befutott?- kérdezte John.
- Omg… én úgy tudom, hogy a felesége mindenképpen kisvárosban szeretett volna élni. A gyerekei meg annyira szeretik az anyjukat, hogy bármibe beleegyeznek érte.- mondta, a végét már meghatottan.
- Vannak gyerekei?- kérdeztem meglepetten.
- Igen. 5 is. De mind az 5-öt örökbe fogadták, mert Esmenek nem lehet saját gyereke. Van 2 lány és 3 fiú. Személy szerint én a gyerekeire is kíváncsi vagyok.- mondta kicsit pletykásan.
- Ezek szerint 5 tanulóval fog bővülni a Forks-i Gimi?- kérdezte humorosan John.
- Nagyon úgy tűnik.- mondtam és már nem bírtam ki nevetés nélkül.
- Jól van gyerekek én megyek dolgozni.- és még gyorsan nyomott egy puszit mindkettőnk homlokára.
- Sel, neked is indulnod kellene! Nehogy megint elkéss!- mondta John.
- Oké. Rohanok! Szia.- egy gyors puszi után már a Mercedes Sl63-masomban ültem. Imádom ezt a kocsit. Olyan gyönyörű és elegáns.
Imádtam száguldozni és emiatt 5 perc alatt beértem a suli parkolójába, ami tele volt ősrégi, rozsdás autókkal és köztük az én Mercedesem volt a legújabb. Épp parkolóhely felé néztem, mikor megláttam egy ezüst Volvót és egy piros BMW-t. Akkor ezek Dr. Carlise Cullan gyerekeié.
Mivel csak mellettük volt parkolóhely, oda parkoltam. Ők is most érkezhettek, mert még csak szálltak ki az autóikból.
A tűzpiros BMW-ből egy hihetetlenül gyönyörű, szőke lány és egy nagydarab, izmos, mosolygós, rövid fekete hajú fiú szállt ki.
Az ezüst Volvoból egy koboldszerű, rövid, fekete hajú, szép lány szállt ki oldalán egy világfájdalmas képű szöszivel. A vezetőülés felől egy vöröses-barna hajú félisten szállt ki.
Ekkor találkozott a tekintetük…
Jó olvasgatást.
Puszii, Gréé<3
1. fejezet- Új kezdet
Egy hatalmas, régi kastély előtt állok. 4 rézbarna kéz hív, egyre csak hív.
- Sel, kicsim gyere ide.- hívnak érdes, durva hangjukon.
Csak futok minél messzebb, messzebb ezektől a félelmetes hangoktól és kezeiktől.
- Gyerünk Sel, már nincs sok hátra és elhagyod az erdőt.- mondogatom egy folytába magamnak. De akkor a 4 rézbarna kéz elragad és beránt az erdő sűrűjébe. Ekkor valami csörgést hallottam.
-Jaj ne már! Mindig ilyenkor kelt az a hülye ébresztőóra.- mérgelődtem magamban, mint minden reggel általában.
Körbenéztem és éreztem, hogy csuromvíz vagyok.
-Remek- morogtam tovább, kicsit sem volt jó kedvem. Mindig ilyenkor kelek fel, mikor már megtudnám, hogy mit akarnak tőlem.
-SEL SIESS, EL FOGSZ KÉSNI A SULIBÓL.- kiabált fel anya.
-Már öltözök.- sohasem szerettem iskolába járni, hiába voltam kitűnő tanuló és hiába rendelkeztem fényképezőgép-szerű memóriával. Akkor is utálom a sulit.
Oda megyek a gardróbomhoz és kihúztam belőle egy kékes-zöld kivágottabb felsőt és egy fekete övet. De nem tudtam dönteni nadrág ügyében. Egyet gondoltam és kihúztam egy fekete szűkszárú farmernadrágot.
A fürdőbe siettem. Gyorsan fogat mostam és kifésültem hosszú, hullámos barna hajam.
Kifelé menet a szobámból egy nagy aranyozott tükör áll az ajtóban. Gyorsan végig mértem benne magam. A hajam most egész jól állt, bőröm még mindig szinte krétafehér és egyre hidegebb. Már rég elkezdett egyre hidegebb lenni és nem tudom, hogy mi történik velem. Nem akartam szólni Clairenek és Johnnak, mert biztos csak idegeskednének rajta.
A lépcső felé vettem az irányt, de szerencsétlenségem miatt rögtön az első lépcsőfokon megcsúsztam, és szépen lebukfenceztem volna a lépcsőn. De ekkor valami furcsa történt egy bukfenc után valahogyan felemelkedtem és talpra álltam.
-Wow. -teljesen ledöbbentem. Na, már erről sem kel tudniuk ’anyáéknak’.
-Szia Claire, John.- és küldtem feléjük egy elragadtató mosolyt mikor beértem a konyhába, hófehér és egyre élesebb fogsorommal. Komolyan én már nem értek semmit. Mi történik velem?-kérdeztem magamtól, de választ fogalmam sincs, hogy egyáltalán vártam-e.
- Kész a reggeli szívem.. -mondta John.
- Uhm oké.- mondta zavartan.
- Képzeljétek ma új munkatársat kapunk.- mondta boldogan Claire.
- Igen? És kit?- próbáltam bekapcsolódni a társalgásba.
-Dr. Carlise Cullen-t. Azt mondják róla, hogy kitűnő szakorvos. Rengeteg helyen praktizált már. Kész csoda, hogy a mi apró, esős kisvárosunkat választotta.
- Mi oka lehet valakinek Forksba költöznie? Főleg ha ilyen befutott?- kérdezte John.
- Omg… én úgy tudom, hogy a felesége mindenképpen kisvárosban szeretett volna élni. A gyerekei meg annyira szeretik az anyjukat, hogy bármibe beleegyeznek érte.- mondta, a végét már meghatottan.
- Vannak gyerekei?- kérdeztem meglepetten.
- Igen. 5 is. De mind az 5-öt örökbe fogadták, mert Esmenek nem lehet saját gyereke. Van 2 lány és 3 fiú. Személy szerint én a gyerekeire is kíváncsi vagyok.- mondta kicsit pletykásan.
- Ezek szerint 5 tanulóval fog bővülni a Forks-i Gimi?- kérdezte humorosan John.
- Nagyon úgy tűnik.- mondtam és már nem bírtam ki nevetés nélkül.
- Jól van gyerekek én megyek dolgozni.- és még gyorsan nyomott egy puszit mindkettőnk homlokára.
- Sel, neked is indulnod kellene! Nehogy megint elkéss!- mondta John.
- Oké. Rohanok! Szia.- egy gyors puszi után már a Mercedes Sl63-masomban ültem. Imádom ezt a kocsit. Olyan gyönyörű és elegáns.
Imádtam száguldozni és emiatt 5 perc alatt beértem a suli parkolójába, ami tele volt ősrégi, rozsdás autókkal és köztük az én Mercedesem volt a legújabb. Épp parkolóhely felé néztem, mikor megláttam egy ezüst Volvót és egy piros BMW-t. Akkor ezek Dr. Carlise Cullan gyerekeié.
Mivel csak mellettük volt parkolóhely, oda parkoltam. Ők is most érkezhettek, mert még csak szálltak ki az autóikból.
A tűzpiros BMW-ből egy hihetetlenül gyönyörű, szőke lány és egy nagydarab, izmos, mosolygós, rövid fekete hajú fiú szállt ki.
Az ezüst Volvoból egy koboldszerű, rövid, fekete hajú, szép lány szállt ki oldalán egy világfájdalmas képű szöszivel. A vezetőülés felől egy vöröses-barna hajú félisten szállt ki.
Ekkor találkozott a tekintetük…
Prológus
Ez is megszületett! Megjegyzem az ihlet éjfélkor kapott el, ezért nem lett hosszú,de viszont érdekes annál inkább.
Jó olvasgatást!
Prológus
Este volt. A hatalmas aranyozott toronyóra éppen éjfélt ütött. Síri csend uralkodott az 1800 évekbeli Londonon. Az erdő közepén egy hatalmas, gyönyörű kastély állt. A nagy csendet egy gyermek sírása váltotta fel. Épp egy dajka rohant hozzá, hogy megnyugtassa. Szegény kislány megérezte a ’sötétet’. Kate rohant fel épp a lépcsőn. El kell vinni a gyermeket innen, különben ő is szülei sorsára jut. El kell rejtenie. Ez volt szülei kívánsága, hogy Kate élete árán is védje meg a kicsit. Az ég hatalmas robajjal dörgött. Közelednek. Ezt Kate is érzi. Minél hamarabb el kell tüntetnie az utolsó különleges ’hercegnőt’.
Gyorsan karjába kapta és betekerte egy gyönyörű arany takaróba. Ezzel elindult ki a kastélyból. Tudja, hogy merre tart. Már mindent elrendezett. Minden megfelelő arra, hogy élhessen az apró kislány karjai közt. Csak futott és futott. Semmire nem figyelt csak arra, hogy minél hamarabb megérkezzenek. 10 perc múlva elérték céljukat. Egy nagy, barátságos ház előtt álltak.
- Vigyázz magadra kicsi lány!- ezzel megpuszilta a csöppség arcát. És egy lila nyakláncot tett apró nyakába. Becsöngetett és elbújt az egyik fa tövébe, ekkor egy hófehér bőrű férfi lépett ki a bejárati ajtón.
- Ki hagyott téged itt kicsi szívem?- kérdezte megnyugtató, csilingelő hangján, bár választ nem várt senkitől. –Na gyere bemutatlak Claire-nek és meglátjuk mit kezdjünk veled.
- Drágám, nézd kit találtam odakint.-mondta komolyan, de hangjában boldogság bujkált. Ekkor megmutatta, hogy kiről beszél.
-Oh, John ő hogyan kerül ide? -kérdezte zavartan Claire.
- Az ajtó előtt találtam, ezzel a rövid kis levéllel.
Kérem vigyázzanak rá és szeressék őt.
A neve Selena Secret Sabrina.
K.
-Drágám! Ugye nem akarod árvaházba adni? Nézz csak rá milyen békés. Nem mellesleg nekünk nem lehet gyerekünk és…-ám ekkor közbe vágott Claire.
- Mégis, hogy juthat eszedbe, hogy ezt a kis védtelen teremtést nem akarom megtartani?!- kérdezte felháborodva férjétől.
-Rendben van. Szóval Hold Titok Hercegnő(a nevek jelentése szerk.) ezentúl velünk fogsz élni.
-Gyere menjünk aludni. -és kézen fogta feleségét.
Estéjük nyugodtan telt, még...
Jó olvasgatást!
Prológus
Este volt. A hatalmas aranyozott toronyóra éppen éjfélt ütött. Síri csend uralkodott az 1800 évekbeli Londonon. Az erdő közepén egy hatalmas, gyönyörű kastély állt. A nagy csendet egy gyermek sírása váltotta fel. Épp egy dajka rohant hozzá, hogy megnyugtassa. Szegény kislány megérezte a ’sötétet’. Kate rohant fel épp a lépcsőn. El kell vinni a gyermeket innen, különben ő is szülei sorsára jut. El kell rejtenie. Ez volt szülei kívánsága, hogy Kate élete árán is védje meg a kicsit. Az ég hatalmas robajjal dörgött. Közelednek. Ezt Kate is érzi. Minél hamarabb el kell tüntetnie az utolsó különleges ’hercegnőt’.
Gyorsan karjába kapta és betekerte egy gyönyörű arany takaróba. Ezzel elindult ki a kastélyból. Tudja, hogy merre tart. Már mindent elrendezett. Minden megfelelő arra, hogy élhessen az apró kislány karjai közt. Csak futott és futott. Semmire nem figyelt csak arra, hogy minél hamarabb megérkezzenek. 10 perc múlva elérték céljukat. Egy nagy, barátságos ház előtt álltak.
- Vigyázz magadra kicsi lány!- ezzel megpuszilta a csöppség arcát. És egy lila nyakláncot tett apró nyakába. Becsöngetett és elbújt az egyik fa tövébe, ekkor egy hófehér bőrű férfi lépett ki a bejárati ajtón.
- Ki hagyott téged itt kicsi szívem?- kérdezte megnyugtató, csilingelő hangján, bár választ nem várt senkitől. –Na gyere bemutatlak Claire-nek és meglátjuk mit kezdjünk veled.
- Drágám, nézd kit találtam odakint.-mondta komolyan, de hangjában boldogság bujkált. Ekkor megmutatta, hogy kiről beszél.
-Oh, John ő hogyan kerül ide? -kérdezte zavartan Claire.
- Az ajtó előtt találtam, ezzel a rövid kis levéllel.
Kérem vigyázzanak rá és szeressék őt.
A neve Selena Secret Sabrina.
K.
-Drágám! Ugye nem akarod árvaházba adni? Nézz csak rá milyen békés. Nem mellesleg nekünk nem lehet gyerekünk és…-ám ekkor közbe vágott Claire.
- Mégis, hogy juthat eszedbe, hogy ezt a kis védtelen teremtést nem akarom megtartani?!- kérdezte felháborodva férjétől.
-Rendben van. Szóval Hold Titok Hercegnő(a nevek jelentése szerk.) ezentúl velünk fogsz élni.
-Gyere menjünk aludni. -és kézen fogta feleségét.
Estéjük nyugodtan telt, még...
Az alap történet és infók.
Sziasztok.=)
Szóval az alap sztori:
Selena egy királyi, mágikus családba született, de szüleit megölik. Innentől élete megváltozik.
Sok kalandban lesz része, míg a végén megtalálja a szerelem egy mágikus lény oldalán.
Hát az alap történet ennyi:D
FIGYELEM!
A történet kapcsolódhat a vámpírokhoz és ezáltal a Twilight SAGA-hoz is.
Ja és ha már itt vagy, írj egy kommentárt.
Építő jellegűeket is szívesen fogadok, mert ezzel csak javítottok engem.
Akit nem érdekel a történet az ne olvassa el!
Kérlek ne használj trágár szavakat.
A frissek hetente 1x-2x lesznek.
A pontos dátumot mindig kiírom majd.
Emelett mepróbálok chatet is feltenni az oldalra.
A prológust már most felteszem.
Jó éjt xD
Szóval az alap sztori:
Selena egy királyi, mágikus családba született, de szüleit megölik. Innentől élete megváltozik.
Sok kalandban lesz része, míg a végén megtalálja a szerelem egy mágikus lény oldalán.
Hát az alap történet ennyi:D
FIGYELEM!
A történet kapcsolódhat a vámpírokhoz és ezáltal a Twilight SAGA-hoz is.
Ja és ha már itt vagy, írj egy kommentárt.
Építő jellegűeket is szívesen fogadok, mert ezzel csak javítottok engem.
Akit nem érdekel a történet az ne olvassa el!
Kérlek ne használj trágár szavakat.
A frissek hetente 1x-2x lesznek.
A pontos dátumot mindig kiírom majd.
Emelett mepróbálok chatet is feltenni az oldalra.
A prológust már most felteszem.
Jó éjt xD
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
