1.fejezet

Ez is megvan! ha szeretnétek tovább olvasni, akkor minimum 5 kommentárt kérek.amint megkapom, ti is megkapjátok a következő fejezetet. Szóval komikra fel xD.
Jó olvasgatást.
Puszii, Gréé<3

1. fejezet- Új kezdet

Egy hatalmas, régi kastély előtt állok. 4 rézbarna kéz hív, egyre csak hív.
- Sel, kicsim gyere ide.- hívnak érdes, durva hangjukon.
Csak futok minél messzebb, messzebb ezektől a félelmetes hangoktól és kezeiktől.
- Gyerünk Sel, már nincs sok hátra és elhagyod az erdőt.- mondogatom egy folytába magamnak. De akkor a 4 rézbarna kéz elragad és beránt az erdő sűrűjébe. Ekkor valami csörgést hallottam.

-Jaj ne már! Mindig ilyenkor kelt az a hülye ébresztőóra.- mérgelődtem magamban, mint minden reggel általában.
Körbenéztem és éreztem, hogy csuromvíz vagyok.
-Remek- morogtam tovább, kicsit sem volt jó kedvem. Mindig ilyenkor kelek fel, mikor már megtudnám, hogy mit akarnak tőlem.

-SEL SIESS, EL FOGSZ KÉSNI A SULIBÓL.- kiabált fel anya.
-Már öltözök.- sohasem szerettem iskolába járni, hiába voltam kitűnő tanuló és hiába rendelkeztem fényképezőgép-szerű memóriával. Akkor is utálom a sulit.
Oda megyek a gardróbomhoz és kihúztam belőle egy kékes-zöld kivágottabb felsőt és egy fekete övet. De nem tudtam dönteni nadrág ügyében. Egyet gondoltam és kihúztam egy fekete szűkszárú farmernadrágot.
A fürdőbe siettem. Gyorsan fogat mostam és kifésültem hosszú, hullámos barna hajam.
Kifelé menet a szobámból egy nagy aranyozott tükör áll az ajtóban. Gyorsan végig mértem benne magam. A hajam most egész jól állt, bőröm még mindig szinte krétafehér és egyre hidegebb. Már rég elkezdett egyre hidegebb lenni és nem tudom, hogy mi történik velem. Nem akartam szólni Clairenek és Johnnak, mert biztos csak idegeskednének rajta.

A lépcső felé vettem az irányt, de szerencsétlenségem miatt rögtön az első lépcsőfokon megcsúsztam, és szépen lebukfenceztem volna a lépcsőn. De ekkor valami furcsa történt egy bukfenc után valahogyan felemelkedtem és talpra álltam.
-Wow. -teljesen ledöbbentem. Na, már erről sem kel tudniuk ’anyáéknak’.

-Szia Claire, John.- és küldtem feléjük egy elragadtató mosolyt mikor beértem a konyhába, hófehér és egyre élesebb fogsorommal. Komolyan én már nem értek semmit. Mi történik velem?-kérdeztem magamtól, de választ fogalmam sincs, hogy egyáltalán vártam-e.
- Kész a reggeli szívem.. -mondta John.
- Uhm oké.- mondta zavartan.


- Képzeljétek ma új munkatársat kapunk.- mondta boldogan Claire.
- Igen? És kit?- próbáltam bekapcsolódni a társalgásba.
-Dr. Carlise Cullen-t. Azt mondják róla, hogy kitűnő szakorvos. Rengeteg helyen praktizált már. Kész csoda, hogy a mi apró, esős kisvárosunkat választotta.
- Mi oka lehet valakinek Forksba költöznie? Főleg ha ilyen befutott?- kérdezte John.
- Omg… én úgy tudom, hogy a felesége mindenképpen kisvárosban szeretett volna élni. A gyerekei meg annyira szeretik az anyjukat, hogy bármibe beleegyeznek érte.- mondta, a végét már meghatottan.
- Vannak gyerekei?- kérdeztem meglepetten.
- Igen. 5 is. De mind az 5-öt örökbe fogadták, mert Esmenek nem lehet saját gyereke. Van 2 lány és 3 fiú. Személy szerint én a gyerekeire is kíváncsi vagyok.- mondta kicsit pletykásan.
- Ezek szerint 5 tanulóval fog bővülni a Forks-i Gimi?- kérdezte humorosan John.
- Nagyon úgy tűnik.- mondtam és már nem bírtam ki nevetés nélkül.
- Jól van gyerekek én megyek dolgozni.- és még gyorsan nyomott egy puszit mindkettőnk homlokára.
- Sel, neked is indulnod kellene! Nehogy megint elkéss!- mondta John.
- Oké. Rohanok! Szia.- egy gyors puszi után már a Mercedes Sl63-masomban ültem. Imádom ezt a kocsit. Olyan gyönyörű és elegáns.
Imádtam száguldozni és emiatt 5 perc alatt beértem a suli parkolójába, ami tele volt ősrégi, rozsdás autókkal és köztük az én Mercedesem volt a legújabb. Épp parkolóhely felé néztem, mikor megláttam egy ezüst Volvót és egy piros BMW-t. Akkor ezek Dr. Carlise Cullan gyerekeié.
Mivel csak mellettük volt parkolóhely, oda parkoltam. Ők is most érkezhettek, mert még csak szálltak ki az autóikból.
A tűzpiros BMW-ből egy hihetetlenül gyönyörű, szőke lány és egy nagydarab, izmos, mosolygós, rövid fekete hajú fiú szállt ki.
Az ezüst Volvoból egy koboldszerű, rövid, fekete hajú, szép lány szállt ki oldalán egy világfájdalmas képű szöszivel. A vezetőülés felől egy vöröses-barna hajú félisten szállt ki.
Ekkor találkozott a tekintetük…