2. fejezet

Remélem ez elég hosszú lett. Word-ben 3 oldal. Míg az előzők kb.1 és fél oldalasak. Még mindig él az az 5 komi és folytatás fennállás. Csak azért kaptok most új fejezetet, mert még nem valami régi a történet. Mondjuk összesen 3 kommentárt kaptam ami lássuk be elég kevés. Szóval mostmár addig tényleg nem teszem fel a következőt, míg nincs meg a minimum 5 komii. amint megvan már kapjátok is. Ez a hozzászólás mérce az olvasók számától függően fog változni. Ha senki nem olvassa a lapot, akkor nem fogom folytatni a történetet. Szóval jó sokat tessék írni:D
Na jó olvasást!
Puszii, Gréé<3
UI.: Az esetleges hibákért, szemszög tévesztésekért(volt,hogy az író és nem Sel szemszögéből írtam egy részt.Ezeket szerintem mind kijavítottam, de mégsem akkor légyszi szóljatok.köszii.) bocsánat.

2. fejezet
Új barát

A vezetőülés felől egy vöröses-barna hajú félisten szállt ki.
Ekkor találkozott a tekintetük…

Nem bírtam elszakadni aranybarna szempárjától. Olyan tökéletes. Mindannyian különlegesek. Hasonlítanak egymásra, mégis különböznek. Hófehér bőrük csak néhány fokkal világosabb, mint az enyém. Mind az ötűknek aranybarna színű szemeik voltak. De ezeken kívül teljesen különböztek.

Valami idegesítő zenét hallottam, ami visszarángatott a valóságba. A mobilom volt. Előrángattam fehér, iPhone-omat a táskám legaljáról.Ez is egyike azoknak az ajándékoknak amit külön megkértem, hogy ne vegyenek meg nekem. Mindegy is, már nem érdekel. Használom, de csak azért , hogy meg ne sértsem őket. Nem értettem sohasem, hogy miért van nekem szükségem ilyen luxus termékekre. De ők erre mindig csak azt válaszolták, hogy muszály valamire költeniük. Ilyen pénzköltésű mániájukban kaptam az autóm is.Ezt sem értettem, hogy miért kell ennyire kitűntetni a tömegből, ezekkel a méregdrága dolgokkal. Szerintem már mindenki megértette a márkás ruháimon. De nem tehetek róla. Claire imád vásárolni. Sohasem engedne el márkátlan ruhában otthonról. Mire mindezeket végig gondoltam a csengőhangom már a vége felé járt, ezért gyorsan fogadtam a bejövő hívást, anélkül, hogy megnéztem volna.

-Szia, Sel drágám. Végre, hogy felvetted. -köszönt John.
-Szió. Bocsi. Mondd. -köszöntem vissza.
- Semmi baj! Képzeld, találtam állást! Mostantól John Moon rendőrfőnököt köszöntheted minden reggel.- mondta, és hallani lehetett a hangján, hogy milyen boldog. Hisz imád rosszfiúkat elkapni és megbüntetni.
- Ez nagyszerű apu.- lelkesedtem én is fel.
- Hívott már Claire? –érdeklődött.
- Uhm… eddig még nem. Miért?
- Este vendégeink lesznek. Meg fogunk ismerkedni a Cullen családdal.- teljesen ledöbbentem, de boldog is voltam egyszerre. Hisz megismerhetem őket.
- O-K-É.- mondtam szaggatottan.
- Ja és 6-ra jönnek, szóval légy szíves takaríts ki addigra. Nem lesz nehéz dolgod, mivel tegnap meg volt a nagytakarítás. Szóval csak pakold el Claire ruháit, amit reggel elől hagyott. Ja és főzz valami finomat. Lehetőleg sokat, mert leszünk egypáran. Pontosan tízen.
-Oké.- válaszoltam egyszerűen.
- Na, szia kicsim! Mennem kell. Akkor 6-ra légy kész.
- Oké. Szia apu.- de ezt már nem hallotta meg, mert a vonal megszakadt. Pontosabban kinyomta.

Időközben megtelt a parkoló. Vajon mit főzzek? Hiszen ők gyönyörűek és tökéletes az alakjuk. Biztos nem esznek meg akármit.
Sokáig gondolkodhattam ezen, mivel már becsengettek. Sietős léptekkel indultam el a történelem terem felé. Még volt 15 percem az óra kezdetéig, ezért lassítottam lépteimen.
A terem előtt hirtelen megláttam azt a koboldszerű Cullen-t.


Épp nyúltam volna hozz a kilincshez, mikor egy csilingelő hang szólt hozzám.
-Szia! Én Alice Cullen vagyok. Most költöztem ide a családommal Denaliból.- köszöntött egy 1000W-os mosoly kíséretében.
-Szia. Én Selena Secret Sabrina vagyok. De szólíts csak Selnek vagy Secretnek.- viszonoztam 1000W-os mosolyát.
- Oké Sel. Neked törid lesz? -érdeklődött.
- Igen.- válaszoltam barátságosan.
- Esetleg nem ülnél le mellém? Persze, csak ha szeretnél.- kérdezte vidáman, de végén már vidámsága alábbhagyott.
- Persze.- mosolyogtam szélesen, mert nem állt jól a szomorúság Alicnek.- Ha jól tudom akkor ma átjössz hozzánk a családoddal. Mit főzzek nektek?- érdeklődtem, mert tényleg fogalmam sem volt, hogy mit főzhetnék nekik.
- Várj! Te Claire Moon lánya vagy?
- Igen.
- Akkor miért nem egyezik a vezetéknevetek?- látszott rajta, hogy most őszintén kíváncsi a dologra.
- Örökbe fogadtak.- mondtam már szomorkásan.- Egy éves voltam, mikor a házuk előtt hagytak. Semmi emlékem nincs róluk, ezen a medálon- mutattam lila swarovski medálomra- és egy fekete nyakláncon kívül. Végül is örülök, hogy így történt, különben nem ismertem volna meg Claire-t és John-t.De nevemet viszont nem akarták megváltoztatni, mert szerintük nagyon különleges. De bonyolultabbá sem akarták tenni a Moon vezetéknévvel. Lássuk be ha a jelntést nézzük tényleg érdekes lenne. Hold Titok Hercegnő Hold.- a végére mégis elmosolyodtam.
- Tudod, engem is örökbe fogadtak.- mondta szomorúan.- De Carlisle és Esme a világ legjobb szülői.- erre elmosolyodott és én sem bírtam ki, vigyorom egyre nagyobb lett.
- Sel, lenne kedved esetleg eljönni velem pénteken suli után, vásárolni Seattle-be?- tette fel kérdését reménykedve.
-Uhm Alice, én nem igazán szeretek vásárolni…-arca egyre szomorúbb lett. Muszály volt valamit tennem, mert Alice akkor szép ha mosolyog.- de, vehetjük ezt egy barátság kezdetének, ezért elmegyek veled.- Alice örömében felsikkantott és a nyakamba vetette magát. Hirtelen meglepődtem közvetlenségén, de én is visszaöleltem.- De van egy feltételem.- erre elhúzta a száját, de bólintott.- Az, hogy az én kocsimmal megyünk és én vezetek..- nevettem fel könnyedén a végére.
- Megfontolandó feltétel- nevetett velem csilingelő hangján.-de legyen. Rendben!- mondta és újra a nyakamba vetette magát.

Hirtelen megmerevedett és gyorsan el is engedett. Nem értettem hirtelen mi történt. De mikor arcára pillantottam és láttam szemem és arcom visszaverődni a pupilláján keresztül észrevettem, hogy valami nem stimmel. Az íriszeim a megszokott barnás-pirosas árnyalatba belekeveredett egy új szín. A lila.
De nem csak ez az egy dolog változott. Eddig Alice testhőmérsékletét hidegnek éreztem. De a második ölelkezés alkalmával már ugyanolyan hőmérsékletű volt.

Mi történik velem? Reggel az a lépcsős-dolog, előtte a szemem és most ez. Mintha a természet egy rossz tréfát űzne velem. Nem értem. Ezeket a gondolatokat gyorsan el kell hessegetnem, még mielőtt túlságosan beleakadok.

- Alice, itt jön Mr. Burton! Gyorsan be kell mennünk!- mondtam és el is indultunk a padunk felé.
- Sel! Nem ülnél hozzánk ebédnél? Jó lenne ha a többiek is megismernék újdonsült barátnőmet- kérdezte a kis boci szemeivel, aminek nem sikerült ellenállnom.
- Hát…-erre még édesebb boci szemeket sikerült összehozni.-Rendben. Csak szólok Emmának, Anne-nek és Rose-nak.
-Rendben. Sel?-hívta magára a figyelmem.
- Igen?-kérdeztem.
- Köszönöm.- mondta hálával teli hangján.
- Mégis mit?- értetlenkedtem.
- Hogy nem félsz tőlem.- jelentette ki egyszerűen.
- Miért kellene félnem?- de válasz már nem érkezett, mert becsörtetett a terembe Mr.Burton. Még mindig kérdő tekintettel fordultam Alice felé, aki épp felugrott és odament Mr. Burton-hoz. Nem az odasuhant vagy talán az odatáncolt jobb szó lenne a mozgására. Hisz olyan kecses volt, mintha épp egy balett koreográfiát mutatott volna be.
Az óra további része csendben telt mert próbáltam felfogni, hogy mit magyaráz a II. Világháborúról. Ahhoz képest, hogy 8.-os tananyag semmit nem tudtam belőle.


Mikorra már nagyon untam az órát megszólalt az életet mentő csengő. Alice-vel az odalamon indultam el a teremig.
- Alice,milyen órád lesz?
- Azt hiszem tesi. Neked?- kérdezett vissza.
- Nekem is. Hát, akkor menjünk tesire.-mondtam unottan.
- Látom nincs sok kedved hozzá.- jegyezte meg figyelmesen Alice.
- Ezt jól látod. Öt évesen elütött egy autó és súlyos fejsérülésem volt. Megsérült a mozgásért felelős idegem, ezért azóta mozgás-koordinációs problémáim vannak. Nem súlyos, de képes vagyok tornacipőben egy síktalajon is orra esni- kivéve ma reggel. Az egészen érdekes volt. Tettem hozzá gondolatban.
-Uhh sajnálom.- mondta tényleges sajnálattal a hangjában.
- Kezdetben nagyon zavart, de mára már megszoktam. Azért mikor sikerül elesnem és jól beégetem magam a többiek előtt rendesen zavarba jövök.- hajtottam le a fejem. De miket beszélek? Mióta szoktam mindent így elmondani bárkinek is? De Alice más. Nem adja tovább senkinek és nem is kell magába folytania a nevetését, mivel ő nem olyan. Legalábbis remélem.
- Na gyere, öltözzünk át.- mondta,kézenfogott és behúzott asz öltözőbe.

Egészkor már mindenki bent sorakozott a tornateremben.Várta a tanárt és a csoport másik felét.
Mr. Putt hangos dübörgéssel jelent meg, mögötte a többiekkel. A csapat végén nem várt embereket pillantottam meg.
Még 4 Cullen vonult be a terembe. Mindannyian inkább istenekhez hasonlítottak, mintsem egyszerű halandó emberekhez.
Elgondolkodásomból a tanár hangja emelt ki.
- Selena! Hozz ki egy kosárlabdát a szertárból és 12 megkülönböztető szalagot!
- Kosarazni fogunk? –kérdeztem félhangosan. De a Mr. Putt ezt is meghallotta.
- Igen. De jó lenne ha sietnél!- dörrent rá a tanár.
- Máris hozom őket. Elnézést!- azzal elviharzottam. Még jó, hogy nem estem el. Az aztán nagy égés lett volna. Főleg a több Cullen előtt.

De sajnos ami késik az nem múlik…